Igen, szándékos a kis betű, mert nem csak a vallási értelemben vett “Istenről” lesz szó, hanem arról a valamiről, ami túlnyúlik a vallás szűk keretein. Kezdésnek van is egy jó kis idézetem, amit az ateisták előszeretettel hangoztatnak.
Ha Isten elpusztítaná a gonoszt, de nem képes rá,
akkor nem mindenható.
Ha képes rá, de nem akarja,
akkor rosszindulatú.
Ha akarja és képes is rá,
miért létezik gonosz?
Ha nem is akarja és nem is képes rá,
miért hívjuk Istennek?
– Epicurus [341–270 B.C.]
Első halásra ez tök jól hangzik, de egy csomó ponton feltételezi a vallás istenről alkotott elképzelését, így ha úgy tetszik a gondolatmenet tényleg csak arra az Istenre vonatkozik, így nagy Í-vel. Mert a vallások nagy része feltételezi, hogy Istennnek minden vágya helyettünk megoldani a problémáinkat. De ha helyettünk cselekedne mit tanulnánk mi magunk? Ezzel az egész gondolatmenet értelmét veszti. Ugyanis isten, kis i-vel, nevezzük innentől első alkotónak, vagy teremtőnek, vagy létezőnek, vagy józsinak, tök mindegy, mert egyik sem a neve lesz, csak a fizikai megnyilvánulásaira utaló szó, ugyanis a valódi isten nem tapasztalható meg teljes valójában a 3. dimenzió szűk keretei között. Nem része annak, ha az lenne hogyan is teremthette volna meg? Ettől függetlenül mindenhol ott van, de nem az ő dolga cselekedni helyettünk. Sokat ér az ima, ha amellett semmit sem teszünk a cél érdekében. Read the rest of this entry
Kérdezz többet! 